Életének 101. évében elhunyt dr. Bálint György, az ország kertésze, egyetemünk rubindiplomás kertészmérnöke, mindenki Bálint gazdája. Élete meghatározó eseményeinek felelevenítésével tisztelgünk emléke előtt.
Bálint György 1919. július 28-án, Gyöngyösön született, gazdálkodó hagyományokkal rendelkező családban. A föld és a természet iránti szeretetet szüleitől kapta örökül, már egészen kis korában. Édesapja több nyelven beszélő, vállalkozó és kísérletező szellemű középbirtokos volt, aki már három éves korában kivitte fiát a szántóföldre, a szőlőültetvényre, és az istállókba, hogy mielőbb tudatosuljon a fiúban, mit jelent gazdának lenni.
Páratlanul gazdag és hosszú pályafutását a természet és a növénytermesztés szeretete kísérte végig. A kertész szakmához egész élete során hűséges maradt, melynek során mindig szem előtt tartotta a számára elsődleges értékeket, amelyet Ő így fogalmazott meg:
„A haza és a termőföld életem két legfontosabb pontja."
Az elemi iskolát, majd a gimnáziumot Gyöngyösön végezte el, és élvezetes cserkész évei alatt részt vett 1933-ban a Gödöllőn tartott dzsemborin. 1937-ben érettségizett a főgimnáziumban, majd felvették intézményünk jogelődjébe, a Magyar Királyi Kertészeti Tanintézetbe, hol 1941-ben kertészmérnöki oklevelet szerzett. Ezt követően 1942-ben munkaszolgálatra hívták, ahonnan koncentrációs táborba került, majd 1945-ben szabadult.
A háború után a budapesti Magyar Agrártudományi Egyetem hallgatója lett, ahol 1949-ben diplomázott mezőgazdasági mérnökként.
Hazatérését követően a családi birtokon gazdálkodott egészen 1948-ig. A család Pestre költözése után több helyen is dolgozott az állami szférában. 1949-től a Földművelésügyi Minisztériumban, mely idő alatt egy mezőgazdasági szakkönyveket kiadó csoport tagjaként számos kertészeti szakkötetet írt és szerkesztett. Ezt követően a Kertészeti Kutató Intézet tudományos munkatársa lett, egészen 1952-ig, ahol a gyümölcstermesztés fenológiájával foglalkozott, amely során elsősorban a környezeti viszonyok hatását tanulmányozták a növények életére.
1955 és 1959 között újra a termesztésben dolgozhatott, a Mányi Állami Gazdaság főagronómusaként, így az egész gazdaság vezetése és fejlesztése volt a feladata, később igazgatója is lett. Az állami gazdaságok összevonásakor a Fejér Megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságára került, ahol főkertészként alkalmazták 1960-tól 1964-ig. Ezt követően három éven át Budapesten, az Állami Biztosító Főigazgatóság szakértőjeként dolgozott, amely idő alatt a Meteorológiai Intézet kutatóival is dolgozott együtt, elsősorban a jégesők elhárításának lehetőségei irányában.
Számos cikke, tanulmánya jelent meg természettudományi, kertészeti, mezőgazdasági és ismeretterjesztő folyóiratokban. Nyugdíjazásáig, 1981-ig a Kertészet és Szőlészet főszerkesztői teendőit látta el, 1970-1981 között a Kertgazdaságot szerkesztette, később két általa alapított folyóirat szerkesztője is volt, 1972-1981 között a Kerti Kalendáriumnak, 1984-1988 között pedig a Kertbarát Magazinnak. Rendszeresen jelentek meg cikkei nagyobb országos lapokban is, mint a Népszabadság, a Magyar Nemzet, a Szabad Föld és a Nők Lapja.
1981-től 2009-ig állandó rovata volt a Magyar Televízió Ablak című magazinjában, ahol Bálint gazdaként ismerte és szerette meg az ország, aki a mezőgazdaság, és főleg a kertészet ügyeiről értekezett a műsorban. Emellett a könyvírásnak szentelte maradék idejét és rengeteg előadást tartott. 1991 és 2000 között főszerkesztője volt az MTV Gazdaképző című műsorának. A MÚOSZ Agrár- és Szövetkezeti Szakosztálya és a Nagyváthy János Gazdaképző Egyesület elnöke, a TIT és a Magyar Borakadémia alelnöke volt. 1989-től tagja a Budapest Rotary Clubnak, amelynek két évig alelnöke is volt.
A tanítás és az ismeretek átadása már fiatal kora óta szívügye volt. Még a főiskola alatt tagja volt egy növényvédelmi kutatócsoportnak, amely első oktatási, felsőoktatási intézményben végzett kutatási munkája volt. A főiskola befejeztével szeretett volna ott is tanítani, azonban ez az akkori politikai helyzetben nem valósulhatott meg. Szívesen tanított azonban szakmunkásokat, az állami gazdaságban eltöltött évek alatt is nagy figyelmet fordított a dolgozók képzésére. Később társalapítója volt a Nagyváthy János Gazdaképző Egyesületnek, melynek célja volt, hogy a frissen földhöz jutó embereket megtanítsák a gazdálkodás alapjaira. Később a gyöngyösi Károly Róbert Főiskolán nyolc éven keresztül tanított agrárkommunikációt is, a Kertészeti Egyetemen pedig alkalmi jelleggel tartott előadásokat. A Kecskeméti Főiskolán is tanított egy időben, ahol címzetes főiskolai tanár kitüntető címet is kapott. 1995-ben szerezte meg a mezőgazdasági tudományok kandidátusa tudományos fokozatot. Tudományos pályája során különösen a gyümölcstermesztés tudományterületén tevékenykedett sokat.
Pályafutása során elért kimagasló eredményeit számos kitüntetéssel ismerték el:
- Munka Érdemrend arany fokozata
- A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata
- SZOT-díj (1988)
- Táncsics Mihály-díj (1990)
- MÚOSZ Aranytoll életműdíj (1998)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2005)
- Fehér Rózsa-díj (2007)
- 2009-ben Gyöngyös, majd Budapest díszpolgára
- A Hajléktalan Emberért díj (2009)
- Hazám-díj (2017)
- Prima Primissima díj (2017)
- Magyar Szabadságért díj (2018)
- Év Agrárembere Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (2019)
- Várda díszpolgára (2019)
- Wesley díj (2019)
„Eljátszogatok azzal a gondolattal, hogy a kertészkedés nem csak reálisan elfogyasztható termények előállítása, hanem van egy olyan hatása az emberre, hogy sikerélményt ad, meg serkenti az embereket arra, hogy gondolkodjanak, tervezzenek, alkossanak valamit, és ez talán a társadalom egészének értékeit is növeli.”
(Idézet a dr. Bálint Györggyel készített interjúból a Visszaemlékezések című oldalon, az interjút Bolgár Dániel készítette 2009-ben, a visszaemlékezést szerkesztette Somlai Katalin)
„Ha visszatekintek az éltemre, nagyon sok mindenhez hűtlen lettem, de a szakmámhoz sohasem, és ennek örülök.”
Bálint György egy hosszú és tartalmas kertész életpálya végén az utolsó percig aktív volt: szakmai és szaktanácsadói munkáját soha nem hagyta abba, és több neves rendezvény szakmai bírálóbizottságának állandó tagjaként tevékenykedett. Szakmai munkássága példaként áll a fiatal kertész generációk előtt.
Emlékét kegyelettel megőrizzük. Nyugodjék békében!