Történetünk és a közelmúlt

Dr. Entz FerencTanintézettől Akadémiáig
(1853-1943)

A budapesti kertészeti felsőoktatás jogelőd intézményeinek alapkövét Entz Ferenc orvos rakta le 1853-ban, amikor létrehozta a Haszonkertészképző Gyakorlati Tanintézetet. Az iskola 1860-tól 1880-ig Vincellér- és Kertészképző Gyakorlati Tanintézet, majd 1894-ig Budai Vincellér Iskola néven működött. Ekkor alakult át Kertészeti Tanintézetté, amely egy évi előgyakorlat és hároméves tanterv alapján oktatott. Az oktatást 1908-ban ismét átszervezték. A felvétel feltétele az egyéves előgyakorlat mellett már a középiskola elvégzése is volt, a végzett hallgatók pedig műkertészi oklevelet kaptak.

Az intézmény főiskolává szervezése - bár a termesztés megkívánta volna - sokáig késett. Jelentős változás csak 1939-ben következett be, amikor a Kertészeti Tanintézetet főiskolai jelleggel átszervezték Magyar Királyi Kertészeti Akadémiává. Ettől kezdve a felvételhez kötelező lett az érettségi vizsga, az oktatott tantárgyak pedig tanszéket kaptak.


Főiskolaként
(1943-1968)

Az akadémiából fejlesztették ki az 1943-ban életre hívott Magyar Királyi Kertészeti és Szőlészeti Főiskolát. 1946-tól 1953-ig a kertészeti diszciplínát oktató intézményrész az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Karaként működött.

Az egykori budai üvegháztelep, a mai 'K' épület és az arborétum helyén állt1953/54-től újból szervezeti változás történt: megalakult az önálló Kertészeti és Szőlészeti Főiskola. 1963-ban a Főiskola áttért a kétszakos képzésre, létrejött a termesztési szak és a kertépítészeti szak. Nevezett szakok jelentették alapját a kertészeti és a tájépítészeti diszciplínák különválásának és párhuzamos fejlődésének. Az oktatás folyamatos fejlődésnek köszönhetően az 1967/68. tanévtől a nappali tagozaton négy és fél évről öt évre, a levelező tagozaton öt évről hat évre emelkedett a képzési idő.