Idén 27. alkalommal szervezte meg a Rovartani tanszék szokásos nyári rovarásztáborát, melyek közül 20 alkalommal, akárcsak ebben az évben is, az erdélyi Kárpátokat választottuk.
A résztvevők száma most rekordot döntött, elérte a 73 főt, akik közül 49-en, bérelt busszal utaztak a helyszínre. A hallgatók száma meghaladta a 20-at, 14-en rovarász, ill. kertész szakemberek voltak, a többiek érdeklődők, családtagok. Szállásunk a Kis Sebes (Râuşor) völgyében, egy elsősorban télen használatos sízőhelyen volt, ahonnan pár óra alatt lehetett felmászni a hegység névadó csúcsára. Elég nehéz olyan szálláshelyet találni, ahol 60-70 embert fogadni tudnak és a legalább napi egy meleg étkezés is megoldható.
A Retyezát, vagy más néven Zergehavas bővelkedik a 2.200 m feletti csúcsokban, számszerint 60-at említenek, de nem könnyű megközelíteni őket. Már az első, „bemelegítő” napon, megmásztuk a szállásunk felett húzódó Lolája-gerincet, ahonnan csodálatos panoráma nyílt a magashegység 2.400 m feletti csúcsaira (Papusa, Peleaga, Bucura stb.). Itt szembesültünk a Retyezátra jellemző, hatalmas, egymáson heverő kőtömbökkel, melyek igen megnehezítették az előrehaladást. Azt nem igazán bántuk, hogy medvékkel, vagy nyomaikkal nem találkoztunk, mivel pár évvel ezelőtt, már kellett turistaútvonalakat időlegesen lezárni miattuk. De volt, aki látott (vagy hallott) havasi mormotát a Stevia-tónál (Marmota marmota), fenyőszajkót (Nucifraga caryocatactes), hegyi billegetőt (Motacilla cinerea), fenyvescinegét (Parus ater), vízirigót (Cinclus cinclus), vagy az igen ritkán szem elé kerülő háromujjú hőcsiket (Picoides tridactylus), amiről még felvételeket is sikerült készíteni.
A kulturális látnivalók Hunyad-megyére korlátozódtak. Kimondott buszos napot, ahogy eddig, amikor városokat, múzeumokat keresünk fel, csak egyet szerveztünk, azt is előre hozva, az esőre álló, változékony időjárás miatt. Ekkor látogattuk meg Vajdahunyadot, pontosabban, annak szépen helyrehozott várát, magyar idegenvezetővel, valamint Zejkfalván (Strei), a XIII. századi középkori templomot. A Kendeffyek őraljaboldogfalvi kastélyának a körbejárását, ahol Rudolf trónörökös is megszállt 1881-ben, amikor zergevadászatra érkezett a hegységbe, összekötöttük egy a Vulkán-hegység gerincére tett túrával. Ez volt ugyanis az egykori 1000 éves határa Magyarországnak, ahonnan csodás panoráma nyílik a Zsil-völgyére, a Nagy Retyezátra valamint Havasalföld felé. Ugyanekkor látogattuk meg Őraljaboldogfalván az Árpádkori református templomot is.
Külön, egész napos utat szerveztünk busszal a Jorgován-kőre (2014 m), a Kis-Retyezát legnyugatibb tömbjére. Elsősorban a mészkedvelő botanikai ritkaságokat (havasi gyopár, Szent István koronája mákot stb.) szerettünk volna látni, fotózni, de végül a legértékesebb, Erdélyben csak ott előforduló szerecsenlepkét (Erebia cassioides neleus Freier, 1833) is sikerült megtalálnunk, fotóznunk.
Végül elmondhatjuk, nem utolsó sorban a kedvező időjárásnak is köszönhetően, hogy ismét sikerült egy nagyon kellemes, élményekben gazdag hetet eltöltenünk a Kárpátokban!
Dr. Haltrich Attila
a tábor szervezője
egyetemi docens, Rovartani Tanszék
Ha további felvételekre kíváncsi, kattintson az alábbi linkre: https://goo.gl/photos/qyNgBpLyR6kAE9wW7
